Olcsó épités/Természetes alapanyagból/ cél, tervek, tető, fal,

A BIOSOLAR blog egy Budakeszi környezettudatos ház bemutatására készült.

Mindazok számára, akik építkeznek, felújítanak, korszerűsítenek, vagy csak tervezgetnek. Az érdeklődők ötleteket meríthetnek a megvalósult megoldásokból és olvashatnak mások tapasztalatairól, tanácsot kérhetnek, és - köszönet érte a sok aktív társunknak - válaszokat kaphatnak.

Az oldal gyártóktól és kereskedőktől független, díjmentes.

http://biosolar.hu/home

 Cél:

 Egy természetbarát házat szerettünk volna épiteni, ami a lehető legkevesebb energia felhasználásával biztosítja kényelmünket.

Olyan házat, ami tágas és levegős, a kényelmes együttélés, és az elvonulás lehetőségét is biztosítja minden lakó számára.

Hagyományos építőanyagokból épül, és időálló házat. Ilyenek alapanyag az égetett anyagtégla és cserép, a kő, a fa, az üveg, és a gipsz.

Természetes alapanyagból készült szigetelőanyagokat alkalmazni, mint például a szálas ásványi szigetelő, amely a szükséges mértékben átereszti a levegőt, a rovarok nem tesznek kárt benne (nem kell méreggel átitatni), és nem öregszik.

Masszív, nagy tömegű házat, amely a helyi klímára jellemző, kiforrott építési módszerekkel készül. Egy országban, egy adott éghajlaton nem véletlenül olyanok a házak, amilyenek. Az aktuális divat követése ezen a téren is nagyon sokba kerül. Nem akartunk sem mediterrán, sem skandináv házat építeni.

Olyan házat képzeltünk el, aminek üzemeltetése gazdasági és szociális változások esetén se okozhassanak megoldhatatlan anyagi problémákat.


Tervek:

Rendkivűl lényeges egy olyan tervező választása, akivel közös nyelvet beszélünk, és érti a dolgát.

Ismerőseink körében senkinek sem volt olyan háza, amit mi is magunkénak tudtunk volna érezni, ezért kezdetben minden népszerű, építészettel kapcsolatos újságot megvásároltunk. Sajnos a legtöbb leközölt házról szóló cikk után úgy éreztük, hogy elszállt az építész agya. A házak döntő többségében a terek és anyagok pazarló kavalkádjával találkoztunk.

Olyan építészt és épületgépész tervezőt kerestünk, aki gyakorlattal rendelkezik alacsony energiájú ház tervezésében, méretezésben, kivitelezésében.
Egy műegyetemi professzor ( munkássága az energiatudatos építészethez kapcsolódik) ajánlott néhány tervezőt. Elindultunk, hogy megnézzünk néhány kész házat. Ha megtetszett valami, akkor becsöngettünk. Szerencsés esetben behívtak és megmutatták meg a házat, elmondták mit szeretnek, vagy mit nem szeretnek benne, mi a véleményük az építészről.

Így kerültünk Ertsey Attilához, aki az ökológikus szemléletû épülettervezés ismert hazai alakja.
Az első találkozásra egy kívánság-listával és egy kockás papírra készített vázlattal érkeztünk. Az utóbbiról később megtudtuk, hogy a építészek kifejezetten nem szeretik, ha a megbízó próbálja helyettük megtervezni a házat, így mi csak azokhoz a dolgokhoz ragaszkodtunk, amiket igazán fontosnak tartottunk, és a tervezőre hagytuk a megvalósítás módját. Lényegében a harmadik rajzot (kisebb módosításokkal) a véglegesnek tekinthettük.

A jogi és az engedélyeztetési eljárásokat be lehetett indítani.

Ekkor kezdődött a részletes gépészeti tervek kidolgozása.

Már ezt megelőzően sok mindennek utána jártunk, elolvastunk néhány könyvet és meglátogattunk rengeteg Internetes oldalt, de el lehet mondani, hogy a tervezés időszaka számunkra a tanulás időszakát is jelentette. Próbáltunk minden technológiai lépést megérteni, megkértük a tervezőt alternatívák kidolgozására, és kiválasztott megoldás létjogosultságának bizonyítására. Gyakran éreztük úgy, hogy nem csak mi tanulunk ezekből a beszélgetésekből, és talán a szakemberek is hajlamosak néha követni egy módszert, anélkül, hogy elgondolkoznának az okokon.

  
Tető:

A tető vitathatatlanul legfontosabb feladata az, hogy a csapadékot ne engedje bejutni a házba. Mi most a második, de szintén nagyon fontos kihívással, a hőszigeteléssel foglalkozunk.

Most is (mint minden esetben a mi éghajlatunkon) a két szélsőséges időjárási körülményt, a nyári és téli viszonyokat kell vizsgálnunk.
Télen a hideg, nyáron a meleg ellen kell védekeznünk. Mondhatná valaki, hogy minek bonyolítsuk az életünket, tegyünk minél vastagabb szigetelést a tetőszerkezetbe, evvel megoldottunk minden problémát. Most vizsgáljuk meg, hogy miért nem igaz ez az állítás.
Tegyük fel tehát, hogy a cserép és a belső burkolat közé csak a szigetelés kerül.

Télen a szigetelésben kicsapódó vízpára a hőszigetelő anyag szigetelési tulajdonságait rontja, a beépített faszerkezetet pedig rövid idő alatt tönkreteszi, mert gombának, penésznek ad táptalajt. A szigetelés pedig idővel tömörödni fog, evvel is növelve a hővezetési tényezőt. Gondoskodnunk kell tehát a párazárásról a lakás és a szigetelés között, de gondoskodni az esetlegesen bejutó csapadék, például porhó elvezetéséről is. Azt a párát pedig ami mindezek ellenére mégis csak bejutott a szigetelésünkbe ki kell vezetni.

A nyári kánikulában a forrósodott cserép alatt ég a pokol. Ha a szigetelés kitölti a teret a belső burkolat és a cserép között, akkor a cserép alulról nem tud hűlni. Ahhoz hogy a forró cserepet elszigetelhessük a belső tértől rendkívül vastag hőszigetelésre lenne szükség. Kézenfekvő, hogy a cserép alatt egy szellőző járatot alakítsunk ki, így biztosítsuk a cserép hűtését.

Számba véve az eddigieket, a tetőszerkezetben a rétegrend tehát a következő:

1. A tetőtér burkolatára kerül egy párazáró fólia, ami a lakás levegőjéből nem engedi a párát a szigetelésbe jutni. Ez a fólia tükröző felülettel ellátva télen nem engedi a lakásból a hősugarakat távozni.
2. Ez után következik a hőszigetelés, ami bizonyos korlátok között a lehető legvastagabb legyen. Vannak számítások, miszerint 30-40cm-nél vastagabb hőszigetelés már semmit sem javít a hőtechnikai jellemzőkön, tehát ezen felül biztosan gazdaságtalan tovább növelni a vastagságot.
3. A hőszigetelés kiszellőztetése érdekében a szigetelés és a következő réteg között helyezkedik el az első szellőztető légréteg, ami körülbelül 5cm-es.
4. A hőszigetelés nedvesség elleni védelmét a cserép alatt, egy fólia végzi, ami a belső oldalán inkább hőszigetel, a külső oldalán pedig visszatükrözi a forró cserép által sugárzott hőt.
5. A fólia és a cserép között van a második szellőző járat, ami a nyári hőséget hivatott elvezetni. A kiszellőztetésre ismét körülbelül 5 centimétert kell számolnunk.
6. A tető külső burkolata pedig cserép.

 Fal :

Az alacsony energiájú házak döntő többsége könnyű szerkezetes technológiával épült, azonban hazánkban ennek az építési módnak nincsenek hagyományai.

Azokban az országokban, ahol a megélhetés együtt járt az helyváltozatással, nem volt értelme időtálló házakat építeni, fontosabb szempont volt, ár és a gyorsaság.

Honfitársaink ritkán változtatták a lakhelyüket, jellemzően ugyanabban a faluban vagy városban élték le az életüket. Érdemes volt stabil házat építeniük, ami az egész életükön át kitartott.

Hazánk sík vidékein egyébként sem nőtt olyan minőségű és mennyiségű fa, ami elegendő lett volna a faházak építéséhez. A nyári szárazság pedig ezen a klímán amúgy is nagyon próbára teszi a faanyagokat.
Magától értődik, hogy egy adott területen a rendelkezésre álló anyagokból építették a házakat, és nem szállították több száz vagy ezer kilométerről a helyszínre. Az emberek mégis mindenhol kiváló hajlékokat készítettek maguknak, ami megvédte őket az esőtől, hótól, melegtől, hidegtől, és nem utolsó sorban az idegenektől. Azokat az anyagokat használták, ami a lakóhelyükön megtermett, és az életmódjuknak leginkább megfelelt.

Manapság a távolság nem számít. A legalapvetőbb szükségleti cikkek is távoli országokból érkeznek és a szállítás költségét eleve belekalkulálják az árba. Így ugyanannyit fizet a gyár szomszédságában lakó, mint az, akihez több száz, esetleg ezer kilaméterre kell szállítani. Lehet kész házat venni Németországból, vagy Svédországból, mediterrán cserepet Olaszországból és szép nagy fehér kavicsokat a virágágyások köré a görög tengerpartról.

Az emberek kénytelenek egyre gyakrabban költözni, és sajnálják rászánni az időt egy masszív ház megépítésére. A könnyűszerkezetes ház olcsóbb is , és kevesebb a gond mesteremberekkel. Mesteremberekre egyébként sincs már szükség, csak kereskedőkre és szállítókra.
Ebből következik, hogy egyre többen építenek instant házakat.

A könnyűszerkezetes falak felmelegítése nem igényel sok hőt, de nagyon gyorsan ki is hűl, ha kimarad a fűtés.
Tegyük fel, hogy napi hőmérséklet ingadozás mértéke 20 Celsius fok (az éjszakai 5 és a nappali 25 fok hőmérséklet közötti különbség).
Könnyűszerkezetes ház esetén az esti és reggeli órákban, amikor a lakás hőmérséklete 15 fok körül mozog, akkor fűtésre, napközben pedig, amikor a lakás az ablakokon át betűző napsütésben 30 fokra melegszik fel, hűtésre lenne szükség. De jó lenne valahogy elraktározni a nappali meleget a hűvösebb órákra.

A probléma megoldható mozgó alkatrészek nélkül is. Építsünk nagy tömegű házat! Minél nagyobb a ház tömege, annál lassabban követi a külső hőingadozást. A fenti példában szereplő belső 15 fokos hőingadozás így könnyen csillapítható néhány fokra.
Nagy tömegű fal építhető vályogból, kőből, tömör vagy üreges téglából is.

Mi is a masszív ház építése mellett döntöttünk.


A külső falazat anyagának kiválasztása sok fejtörést okozott. Még közvetlenül a kiviteli terv beadása előtt is változtattam az elképzelésen, ezért újra kellett rajzolni a terveket.

Szerettünk volna extra jó hőszigetelést beépíteni. A rendkívüli hőszigetelés, azonban rendkívül vastag. Ha így szigetelünk egy tégla falat, akkor a nettó alapterület lényegesen lecsökken.

A fal külső felületét érő hőmérsékletváltozás mérsékelhető külső hőszigetelés alkalmazásával, de ha elég vastag a fal, lehet, hogy erre a külső szigetelésre nincs is szükség.

Térjünk vissza a falazat anyagának kiválasztásához.
Az építésztől először kétrétegű falszerkezetet kértünk, az alábbi rétegrendben: 30 cm üreges téglából készült teherhordó fal, 8 cm vastag szálas hőszigetelő és 12 cm-es burkolótégla.
A számítások szerint, a fenti szerkezet hőátbocsátási tényezője k=0.3.

A szigetelés anyagának kiválasztásánál figyelembe kell venni az előnyöket és a hátrányokat is:
A műanyag habok előnye a jó hőszigetelő képességükben rejlik.
Hátrányok:

1. nem szellőzik
2. a legkevésbé környezetbarát
3. esetleg egy bogárfaj rákap az ízére, és ízekre szedi.

A szálas hőszigetelők jó páraáteresztő képességgel rendelkeznek.
Hátrányok: csak a nagyon drága szigetelőanyagoknak van olyan tartása, ami garantálja, hogy a függőlegesen elhelyezett anyag nem rogyik meg, mondjuk 15-20 év múlva (javítás csak a köpenyfal visszabontásával lehetséges).

A nádpalló természetbarát, de alkalmazása a következő kockázattal jár:

1. rovarveszély
2. nincs az a kőműves aki igazán időt álló módon kivitelezne egy ilyen szigetelést
3. a jó minőségű nádpalló ára eléri az egyéb konkurens szigetelések árát

A jó minőségű burkolótégla is nagyon sokba kerül, és az anyagár mellett a munkadíj is többszöröse lehet, mint a tartófal esetében.

Példa:
A első terv szerinti több rétegegű szerkezet hőátbocsátási tényezője k=0,3.
45 cm üreges téglából készített fal, mindkét oldalán normál vakolással k=0,35 hőátbocsátási tényezőt eredményez, de az összköltség nem éri el az előbbi megoldás árának a felét sem.

Mindezek figyelembe véve végül is az egy rétegű falszerkezet mellett döntöttünk.
A hőszigetelési tulajdonságok nem sokkal rosszabbak, mint több rétegű fal esetén, míg az építési költség lényegesen alacsonyabb.

forrás:

http://biosolar.hu/description/HomePage_hu