2011. november 1., kedd

Olcsó építés / Vályogtégla, vályogház .

Még a múlt század elején, közepén is gyakori volt, hogy az emberek olyan anyagokból építették házaikat, amilyen a közelben megtalálható volt. Bár a vert falú, vagy vályogtéglás építési megoldások ma már ritkák, bizonyos esetekben érdemes lehet ezekkel próbálkozni. Egy kisebb nyaraló, vagy gazdasági épület is készülhet ilyen hagyományos módszerekkel, amelyeknek alacsony költségük mellet más előnyeik is vannak...

A vályogtégla fal annyival fejlettebb az előzőnél, hogy az alapanyagot formába helyezték, tehát az építőelemek teljesen egyformák és szabályos téglatest alakúak voltak. Mérete 30 centiméter hosszú, 15 széles és 12-15 centiméter magas. A vályogtégla deszkakeretben kapta meg a formáját. Az alapanyagot a formába töltötték, tetejét lesimították, majd kiborítást követően szárították. Két jó vályogvető egy nap alatt 1000 darab vályogtéglát is elkészíthetett.
Egy hétig hagyták egyik oldalán a vályogot, ezután az oldalára fordítva száradt további egy hétig. Gúlába rakva tovább szikkasztották még két hétig, ezt követően lehetett felhasználni.

E falak - amellett hogy szerkezetük megfelel tartó-, és határoló funkciójuknak - különleges mikroklímát biztosítanak a házban. Hőtároló és páratechnikai tulajdonságaiknak köszönhetően a vályogház nyáron kellemesen hűvös, télen pedig kis fűtéssel is gyorsan felmelegíthető. A vályog - mivel nem tömör anyag - párafelvétele és leadása gyors, emiatt kevésbé hajlamos a penészedésre. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a bele épített faanyagot konzerválja, ezektől távol tartja a farontó rovarokat, gombákat, amelyeknek nem kedvez a vályogfal nedvességtartalma.

A vályogházak tájolására is nagy hangsúlyt fektettek, így a passzív napenergia hasznosítás is megvalósult. A legfontosabb irányelv volt, hogy a ház az ablaktalan hátsó fala az uralkodó szélirány felé álljon. Mivel e sárból épült házak legnagyobb ellensége a vizesedés, ezért a környezetből kiemelkedő részre jelölték ki elődeink az épület helyét, hogy a belvíztől és a lezúduló csapadéktól is védve legyen. A kezdetekben a "sárfalak" alapozása mindössze a föld döngölésében merült ki. Később már árkot ástak, amit kiégettek mielőtt elkezdték a fal felhúzását.

A falra kerülő csapadék ellen a mai vakolat elődjével: tapasztással védekeztek. A legelterjedtebb a tehéntrágyás szalmavályog-tapasztás volt. Egy vödörnyi homokkal kevert szalmatörekes sárhoz egy "adag" tehéntrágyát kevertek. A falat benedvesítették, majd a keveréket vékony rétegben felhordták. Amikor ez megszikkadt, akkor egy újabb réteg következett: az előbbivel azonos arányban, de lótrágyával és szalmatörek nélkül. Miután megszáradt, több réteggel bemeszelték, ez színt is adott, és a trágyaszagot is elnyomta. A vályogházak a tégla, vagy betonfalakhoz képest sokkal egészségesebbek, de egyben gyengébbek és sérülékenyebbek is. A falakon megjelenő elváltozások javítása előtt minden esetben az okát is fel kell deríteni.

Préselt vályogtéglás épitkezés
Az előregyártott, azaz vályogtéglás vagy vályogblokkos építéstechnológia továbbfejlesztett változata a nagynyomáson  előállított préselt vályogtégla, melynek tulajdonságai felülmúlják a hagyományos vályogtégláét. A préselt vályogtégla vízzel, csapóesővel, ill. erózióval szembeni ellenálló képessége is jobb a hagyományosan készített vályogtégláénál, szilárdsági tulajdonságai a III.o. égetett agyagtégláéval közel megegyező.
A vizsgált, préselt vályogtéglából épített családi ház Slyuka László újkígyósi vállalkozó otthona, aki a kertje végében kitermelt "földből" és szalmából készített préselt vályogtéglát. ebből építette fel a saját családi házát. Ez az épület a környék lakóinak megnyerte tetszését, így az eredetileg csak saját célú tevékenység, a környékbeli lakók megrendelései hatására, kisvállalkozássá nőtte ki magát. Így jött létre "kisüzemi keretek között" a préselt vályogtégla készítése Újkígyóson.
Több ebből a vályogtéglából készített épület megtekintése és szemrevételezéses vizsgálata során azt tapasztaltam, hogy az épületeken nem láthatók a vályog hátrányos tulajdonságaiból (csekély húzószilárdság, nagy zsugorodás, vízérzékenység) származó károsodások, repedések, feltáskásodások, kitöredezések és élcsorbulások. Az utólag bevakolt házakról meg se lehetett mondani, hogy égetett-téglás, ill. vályogtéglás épület-e, csak az igen kellemes lakásklímából lehetett sejteni, hogy vályogépületről van szó. (Természetesen ezek a házak mind szigetelt betonalapon nyugodnak).
 
Hogyan épül a vályogház



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése