Az Európai Parlament és a Tanács 2000. szeptember 18-án adta ki a 18-i
2000/46/EK jelű irányelvét, amelyben rendelkezik az elektronikus pénz-kibocsátó
intézmények tevékenységének megkezdéséről, e tevékenység folytatásáról és
körültekintő felügyeletéről. Az említett irányelvet a Magyar Országgyűlés a 2004.
évi XXXV. törvénnyel beiktatta a magyar jogrendszerbe. Az említett törvény az
elektronikus pénzt kibocsátó szakosított hitelintézetekről szól. A törvény
leszögezi, hogy az Országgyűlés a készpénz-helyettesítő fizetési módok további
bővítése érdekében és a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való
csatlakozására tekintettel látta szükségesnek a törvény elfogadását.
Különböző adatok vannak forgalomban arról, hogy pontosan milyen
nagyságot ér el az az összeg, amit Magyarországnak az Európai Unió számára át
kell engedni. Pavics Lázár pénzügyi szakértő adatai alapján az évi egy
összegben történő befizetés, valamint az átengedett vám- és áfabevételek 1440
milliárd forintot tesznek ki. Ez az az összeg, amit Magyarország évente fizet az
Európai Uniónak tagsága fejében.
Dr. Halász József 2006. szeptember 3-án közzétett
írásában azt állítja, hogy Magyarország évente 4046 milliárd forintot enged
át az Európai Uniónak. Az 1989-től 2004-ig terjedő időszakban pedig 8866
milliárd forintot engedtünk át Brüsszelnek a magyar Külügyminisztérium, az MNB
és a KSH adatai szerint a vámok leépítésével, az úthasználati díj elengedésével
és más vonatkozásokban a viszonosság mellőzésével.
Az Új Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. azzal számol, hogy
2007és 2014 között mintegy 8 ezer milliárd forint "támogatás"
hívható le megfelelő pályázatokkal. Ezeknek az összegeknek a felét - s ezt a
szakértők többsége se vitatja - Magyarország fizeti be az Európai Uniónak, azaz
olyan pénzek visszaszármaztatásáról van szó, amelyeknek legalább a felét
Magyarország már előre átadta az Európai Uniónak.
Mit tegyenek az önkormányzatok?
Az ide érkező lehívható pénzeket sikeres pályázatok nyomán az
önkormányzatok is megszerezhetik maguknak a helyi gazdaságok fejlesztésére. Az Új
Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terv 2. a központi régiónak, azaz Budapestnek adná
a lehívható EU-s pénzeknek a nagyobbik felét. Ebből következik, hogy Magyarország
hét másik régiója kevesebbet kap, mint a központi.
Az lenne az előnyös, ha az említett lehívható euró-milliárdok központi
fedezeti alapba kerülnének és ugyanilyen mennyiségben elektronikus pénzt -
e-forintot - bocsátana ki az állam. Korábban az volt a gyakorlat, hogy az állam
100 %-os tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Bank bocsátotta ki a forgalomban lévő
hivatalos pénzt, a normál forintot. Most azonban az MNB a különböző nemzetközi
pénzügyi szervezeteknek küldött jelentéseiben már leírja, hogy átállt a passzív
oldali pénzszabályozásra.
Mit jelent az aktív oldali és mit a passzív oldali
pénzszabályozás? Az aktív pénzkibocsátás azt jelenti, hogy a Nemzeti
Bank a magyar állam monetáris felségjoga alapján, azaz az állami szuverenitás
jogán, maga bocsátja ki a pénzt. Ez a pénz nem hitelpénz és nem is kell rá kamatot
fizetni. Ez a valódi magyar fizetőeszköz, a normál forint.
A passzív oldali pénzszabályozás azt jelenti, hogy a Nemzeti
Bank most már csak várja, hogy távolról, azaz külföldről mennyi deviza érkezik az
országba befektetés, hitel, vagy spekuláció révén. Ezt a pénzt a Nemzeti Bank csak
befogadja. Mindössze annyit tesz, hogy a devizát denominálja forintra és a
rendelkezésére álló monetáris eszközökkel - kamatszabályozással, kötvények
kibocsátásával, sterilizációs műveletekkel, a tartalékráta megállapításával -
igyekszik meghatározni a forgalomban lévő pénz mennyiségét, elsősorban a
denominált, azaz magyarosított forintot. A denominált forint nem normál magyar
fizetőeszköz többé, hanem külföldről ideérkezett deviza, hitelpénz, amiért
kamatot kell fizetni. Ez tehát csak magyarosított külföldi deviza, kvázi-forint.
Az az óriási különbség a két forint között, hogy az egyik hazai kibocsátású és
gyakorlatilag ingyen van, a másik viszont külföldi hitelpénz és tetemes kamatot kell
utána fizetni.
További különbség az, hogy többé már nem a Nemzeti Bank
határozza meg: mennyi pénz, azaz közvetítő közeg áll a termelő gazdaság
rendelkezésére, hogy az működni tudjon, hanem ezt most már a külföldi beruházó
bankok, befektető alapok, nemzetközi pénzintézetek, vagyis a nemzetközi pénzügyi
közösség határozza meg. Röviden a pénzvilág dönt arról, hogy mennyi pénzt
akar beküldeni Magyarországra, hogy a magyar gazdaság működhessen. A passzív oldali
pénzszabályozással Magyarország lemondott a saját pénzéről és a termelő
gazdaságot kiszolgáló pénzmennyiség szabályozásáról.
Áttörhető-e a pénzvilág diktátuma?
Igen, áttörhető, mert a jelenlegitől eltérő módon is lehet
pénzt forgalomba hozni, és lehetővé tenni, hogy azt a magyar gazdaság szereplői az
egymás közötti kapcsolataik kiszolgálására használják. Ehhez maga az Európai
Unió segítette hozzá a magyar gazdaság szereplőit, elsősorban a vállalkozókat,
amikor megalkotta azt az irányelvet, amely biztosítja a megfelelő elektronikus
elszámolási technikát az emberek, a gazdasági élet alanyai között létrejött
elszámolási kapcsolatokra.
Valamennyi önkormányzat, minden régió létrehozhat
elektronikus pénzt, azaz az ellenőrzése alatt álló, a saját igényeit kiszolgáló
helyi fizetőeszközt. Ahhoz, hogy ez az elektronikus pénz jól funkcionálhasson,
biztosítani kell, hogy akadálytalanul át lehessen váltani a hivatalos pénzre. Egy
pénznem iránti bizalom azon múlik, hogy simán átváltható-e más fizetőeszközre.
Az akadálytalan átváltást biztosítja, ha annyi elektronikus pénzt bocsátunk ki
(önkormányzati, regionális vagy országos szinten), amennyi normál pénz a
rendelkezésre áll. Az EU-s irányelvek szerint, ha csak helyileg használják az
elektronikus pénzt, akkor nincs is szükség arra, hogy normál pénzből 100 % fedezet
álljon a rendelkezésre. Ez a normál pénz fedezet akár 5 vagy 10 % is lehet.
Az említett magyar törvény azonban sokkal szigorúbb, mert
előírja, hogy a kibocsátandó elektronikus pénz fedezetének Magyarországon 100%-osan
meg kell lennie normál pénzben. Ha számításba vesszük a Brüsszelből lehívható
euró-milliókat, akkor ezeket a milliókat a kibocsátandó elektronikus pénz
fedezetére célszerű használni. Ebben az esetben a fedezeti célra letett euró
kamatozik. A kibocsátott elektronikus pénz pedig forgalomban van és teljesíti a
gazdasági közvetítő közeg minden funkcióját.
Hogyan nézne ez ki országos szinten?
A magyar kormány erre illetékes szerve, mondjuk az Államadósság
Kezelő Központ, az ÁKK átveszi az önkormányzatoktól az Európai
Unióból beérkező pénzt, és kamatot fizet érte. Ezt a kamatot az önkormányzat
kapja, nem pedig valamilyen külföldi hitelező. Ezért a kamat is Magyarországon marad,
és a magyar társadalom igényeire fordítható. Az önkormányzat azonban a forgalomba
hozható pénzhez is hozzájut, mert a beérkezett euró mennyiségének megfelelő
nagyságú elektronikus helyi pénzt hoz forgalomba. Az adott önkormányzat területén
ezt használják saját céljaikra. Itt elsősorban a helyi gazdálkodási folyamatok
közvetítéséről van szó, a helyi termelés és fogyasztás cserefolyamatainak a
lebonyolításáról.
Ezáltal többlet fizetőeszköz kerül be a gazdaságba. Ma az a
helyzet, hogy miközben a bankrendszer, a befektetési alapok - megfelelő fedezettel és
jövedelmezőséggel - nem tudják megfelelően elhelyezni fölösleges pénzeiket, addig
a termelőgazdaság, ahol az értékelőállítás folyik, fuldoklik a pénzhiánytól.
Van elegendő mennyiségű nyersanyag, munkaerő és elvégzendő munka. E három
tényező összekapcsolásához szükséges közvetítő közeg, a pénz, azonban nem áll
kellő mennyiségben és olcsón rendelkezésre. Az elektronikus pénzzel olyan
mennyiségű többlet-fizetőeszköz kerül be a gazdaságba, amely az egész gazdasági
életet fellendítheti, munkahelyek tíz- és százezreit hozhatja létre, és a
segélyezett munkanélküliek százezrei ismét adófizető polgárok lehetnének.
Magyarországra már bevezették az eurót
Az, hogy mi az euró bevezetésének dátuma, értelmetlen kérdés. Az
eurót ugyanis már évek óta bevezették Magyarországon. Itt legfeljebb a névleges
forint, azaz a denominált devizaként működő félfüggetlen, magyarosított külföldi
pénz feladásának dátuma van még hátra. Jelenleg az euróval együtt annak
denominált változata, a névleges-forint is jelen van. Az új helyzetben már nem lesz
forgalomban denominált forint, és egyedül az euró marad a hivatalos fizetőeszköz.
Amikor már csak euró lesz forgalomban, akkor veszi kezdetét a magyar gazdaságban az
euró diktatúrája.
Ma jobb a helyzet, mert három pénz között választhatnak azok,
akiknek a gazdasági tevékenységéhez pénznek nevezett gazdasági közvetítő közegre
van szükségük. Az egyik lehetőség az euró (vagy más deviza, például
dollár), a másik lehetőség a külföldi deviza denominált magyar változata, a névleges-forint
és a harmadik pénz, aminek a felhasználására most már minden törvényes háttér
megvan (Európai Uniós és magyar), a regionálisan kibocsátott és felhasznált elektronikus-pénz.
Amikor az MNB diszkréten arról tájékoztatja a külföldi pénzügyi
szervezeteket, a pénzvilág irányító intézményeit, hogy ő már csak passzív
pénzszabályozást végez, ezzel azt közli velük: "Tiétek Magyarország, úgy
működtetitek gazdaságát, ahogy akarjátok, mert tőletek függ, hogy mennyi eurót
vezettek rá gazdaságára". Ha viszont az egyes önkormányzatok, és területi
régiók, továbbá az Európai Unió régiójaként Magyarország egésze vállalja
elektronikus helyi pénz kibocsátását, akkor ezzel nagyfokú pénzügyi
önállósághoz juthat. Az illető régió vagy önkormányzat vezetése saját
szükségletei szerint dönti el, hogy mennyi helyi pénz legyen forgalomban.
Mire lehet használni a helyi pénzt? Helyi pénzből meg lehet
építeni az utakat, a gátakat, a belvíz elvezető csatornákat, a települések
szennyvíz csatornáit, ivóvízellátását, továbbá parkokat lehet kialakítani,
lakásokat és családi házakat építeni. Egy-egy nagyobb régióban minden szükséges
anyag, munkaerő és tudás biztosítható e munkafeladatok elvégzéséhez. Csak azt kell
normál pénzből beszerezni, esetleg külföldről behozni, amihez mégis különleges
technológia, gép vagy tudás kell. Ebből is látszik milyen pazarlást jelent
külföldről idehozott hitelpénzből építeni az utakat, és ppp-rendszerben
(public-private-partnership-ben, magán-köz-társulás-ban) finanszírozni
nagyberuházásokat.
Szüksége van-e Magyarországnak a forint teljes feladására?
Nincs szüksége rá. Sőt kifejezetten hátrányos a magyarok
számára. Az euró jelenleg is törvényes fizetőeszköz Magyarországon,
bevezetésének előnyei és hátrányai részben már érvényesülnek a gyakorlatban. Az
euró, mint uniós valuta, bevezetése nem pénzügyi és gazdasági, hanem politikai
kérdés. A közös európai valuta pénzügyileg testesíti meg az Európai Uniót,
mint nemzetek feletti birodalmat. E nemzetek feletti struktúrának az egyik kohéziós
eszköze, amely a különböző nagy hagyományú nemzetállamok homogenizálódását
segíti elő. Amikor egy ilyen közös birodalmi pénz van forgalomban, az
törvényszerűen a birodalom centrumaiban koncentrálódik, miközben a perifériákból
kiáramlik a pénz. Magyarország az Európai Unió perifériájához tartozik. Ezért
innen jelenleg is óriási mennyiségben áramlik a pénz a birodalom centrumaiba, évente
5-6 milliárd euró.
A forint teljes és végleges feladása, és az euró kizárólagossá
tétele csökkentené Magyarország pénzügyi és gazdasági mozgásterét. Az euró
kizárólagossá tétele a ma még rendelkezésre álló lehetőségekről való
lemondást jelenti. Gazdasági és pénzügyi értelemben az jelenti a nagyobb
szabadságot, ha minél nagyobb mennyiségben, minél többféle pénzt használhatunk a
termelőgazdaság, az értékelőállító tevékenység közvetítésére.
Magyarországnak nincs szüksége arra, hogy tovább korlátozza pénzügyi és gazdasági
önrendelkezését, és tovább csökkentse gazdasági szabadságát. Ezért az
Magyarország érdeke, hogy soha ne mondjon le a forintról. Ugyanakkor
használja ki az eurót arra, hogy mint Európai Uniós pénz, a Magyarországon
különböző szinteken forgalomban lévő önkormányzati, regionális és országos
elektronikus pénznek a fedezetéül szolgáljon.
2007
Dr. Drábik János: Az emberközpontú világrend
15. fejezet
Dr. Drábik János: Az emberközpontú világrend
15. fejezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése