Fontos jellemzője, hogy takarékossági okokból a fal szerkezetileg nem tömör.
Lényegében a két felületen élére állított téglából rakott „éltégla” falból áll, amelyeket rendszeresen összeköt egy – egy keresztben álló tégla, ezáltal a két réteg egy szerkezetként működik. A két homlokzati sík között vagy üresen hagyták a légteret, esetleg néha salakkal töltötték ki.
Ha az eddig leírtakat végiggondoljuk, kiderül, hogy a fal keresztmetszetének kevesebb mint a fele vesz részt a teherhordásban. Ehhez hozzáadva azt, hogy a falazáskor már keskeny felületek találkozásán alkalmazták a habarcs rétegeket, amelyek ennyi idő után már elképzelhető, hogy részben ki is peregtek, érthető, hogy ezeknek a falaknak a teherbírása erősen korlátozott. Mivel ez a korlátozott teherbírás már a fal építésekor is ismert volt, csak földszintes épületeket építettek belőle, és a födémszerkezet borított gerendás fafödémből készült.
takaréküreges falszerkezet |
takaréküreges falazat homlokzati képe |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése