A BIOSOLAR blog egy Budakeszi környezettudatos ház
bemutatására készült.
|
|---|
| Mindazok
számára, akik építkeznek, felújítanak, korszerűsítenek, vagy csak
tervezgetnek. Az érdeklődők ötleteket meríthetnek a megvalósult
megoldásokból és olvashatnak mások tapasztalatairól, tanácsot
kérhetnek, és - köszönet érte a sok aktív társunknak - válaszokat kaphatnak. |
|---|
| Az oldal gyártóktól és kereskedőktől független, díjmentes. |
|---|
Cél:
Egy természetbarát házat szerettünk volna épiteni, ami a lehető legkevesebb energia felhasználásával biztosítja kényelmünket.
Olyan házat, ami tágas és levegős, a kényelmes együttélés, és az elvonulás lehetőségét is biztosítja minden lakó számára.
Hagyományos építőanyagokból épül, és időálló házat. Ilyenek alapanyag az
égetett anyagtégla és cserép, a kő, a fa, az üveg, és a gipsz.
Természetes alapanyagból készült szigetelőanyagokat alkalmazni, mint
például a szálas ásványi szigetelő, amely a szükséges mértékben
átereszti a levegőt, a rovarok nem tesznek kárt benne (nem kell méreggel
átitatni), és nem öregszik.
Masszív, nagy tömegű házat, amely a helyi klímára jellemző, kiforrott
építési módszerekkel készül. Egy országban, egy adott éghajlaton nem
véletlenül olyanok a házak, amilyenek. Az aktuális divat követése ezen a
téren is nagyon sokba kerül. Nem akartunk sem mediterrán, sem skandináv
házat építeni.
Olyan házat képzeltünk el, aminek üzemeltetése gazdasági és szociális
változások esetén se okozhassanak megoldhatatlan anyagi problémákat.
Tervek:
Rendkivűl lényeges egy olyan tervező választása, akivel közös nyelvet beszélünk, és érti a dolgát.
Ismerőseink körében senkinek sem volt olyan háza, amit mi is magunkénak
tudtunk volna érezni, ezért kezdetben minden népszerű, építészettel
kapcsolatos újságot megvásároltunk. Sajnos a legtöbb leközölt házról
szóló cikk után úgy éreztük, hogy elszállt az építész agya. A házak
döntő többségében a terek és anyagok pazarló kavalkádjával találkoztunk.
Olyan építészt és épületgépész tervezőt kerestünk, aki gyakorlattal
rendelkezik alacsony energiájú ház tervezésében, méretezésben,
kivitelezésében.
Egy műegyetemi professzor ( munkássága az energiatudatos építészethez
kapcsolódik) ajánlott néhány tervezőt. Elindultunk, hogy megnézzünk
néhány kész házat. Ha megtetszett valami, akkor becsöngettünk.
Szerencsés esetben behívtak és megmutatták meg a házat, elmondták mit
szeretnek, vagy mit nem szeretnek benne, mi a véleményük az építészről.
Így kerültünk Ertsey Attilához, aki az ökológikus szemléletû épülettervezés ismert hazai alakja.
Az első találkozásra egy kívánság-listával és egy kockás papírra
készített vázlattal érkeztünk. Az utóbbiról később megtudtuk, hogy a
építészek kifejezetten nem szeretik, ha a megbízó próbálja helyettük
megtervezni a házat, így mi csak azokhoz a dolgokhoz ragaszkodtunk,
amiket igazán fontosnak tartottunk, és a tervezőre hagytuk a
megvalósítás módját. Lényegében a harmadik rajzot (kisebb
módosításokkal) a véglegesnek tekinthettük.
A jogi és az engedélyeztetési eljárásokat be lehetett indítani.
Ekkor kezdődött a részletes gépészeti tervek kidolgozása.
Már ezt megelőzően sok mindennek utána jártunk, elolvastunk néhány
könyvet és meglátogattunk rengeteg Internetes oldalt, de el lehet
mondani, hogy a tervezés időszaka számunkra a tanulás időszakát is
jelentette. Próbáltunk minden technológiai lépést megérteni, megkértük a
tervezőt alternatívák kidolgozására, és kiválasztott megoldás
létjogosultságának bizonyítására. Gyakran éreztük úgy, hogy nem csak mi
tanulunk ezekből a beszélgetésekből, és talán a szakemberek is
hajlamosak néha követni egy módszert, anélkül, hogy elgondolkoznának az
okokon.
Tető:
A tető vitathatatlanul legfontosabb feladata az, hogy a csapadékot ne
engedje bejutni a házba. Mi most a második, de szintén nagyon fontos
kihívással, a hőszigeteléssel foglalkozunk.
Most is (mint minden esetben a mi éghajlatunkon) a két szélsőséges
időjárási körülményt, a nyári és téli viszonyokat kell vizsgálnunk.
Télen a hideg, nyáron a meleg ellen kell védekeznünk. Mondhatná valaki,
hogy minek bonyolítsuk az életünket, tegyünk minél vastagabb szigetelést
a tetőszerkezetbe, evvel megoldottunk minden problémát. Most vizsgáljuk
meg, hogy miért nem igaz ez az állítás.
Tegyük fel tehát, hogy a cserép és a belső burkolat közé csak a szigetelés kerül.
Télen a szigetelésben kicsapódó vízpára a hőszigetelő anyag szigetelési
tulajdonságait rontja, a beépített faszerkezetet pedig rövid idő alatt
tönkreteszi, mert gombának, penésznek ad táptalajt. A szigetelés pedig
idővel tömörödni fog, evvel is növelve a hővezetési tényezőt.
Gondoskodnunk kell tehát a párazárásról a lakás és a szigetelés között,
de gondoskodni az esetlegesen bejutó csapadék, például porhó
elvezetéséről is. Azt a párát pedig ami mindezek ellenére mégis csak
bejutott a szigetelésünkbe ki kell vezetni.
A nyári kánikulában a forrósodott cserép alatt ég a pokol. Ha a
szigetelés kitölti a teret a belső burkolat és a cserép között, akkor a
cserép alulról nem tud hűlni. Ahhoz hogy a forró cserepet
elszigetelhessük a belső tértől rendkívül vastag hőszigetelésre lenne
szükség. Kézenfekvő, hogy a cserép alatt egy szellőző járatot alakítsunk
ki, így biztosítsuk a cserép hűtését.
Számba véve az eddigieket, a tetőszerkezetben a rétegrend tehát a következő:
- A tetőtér burkolatára kerül egy párazáró fólia, ami a
lakás levegőjéből nem engedi a párát a szigetelésbe jutni. Ez a fólia
tükröző felülettel ellátva télen nem engedi a lakásból a hősugarakat
távozni.
- Ez után következik a hőszigetelés, ami bizonyos korlátok
között a lehető legvastagabb legyen. Vannak számítások, miszerint
30-40cm-nél vastagabb hőszigetelés már semmit sem javít a hőtechnikai
jellemzőkön, tehát ezen felül biztosan gazdaságtalan tovább növelni a
vastagságot.
- A hőszigetelés kiszellőztetése érdekében a szigetelés és a
következő réteg között helyezkedik el az első szellőztető légréteg, ami
körülbelül 5cm-es.
- A hőszigetelés nedvesség elleni védelmét a cserép alatt, egy
fólia végzi, ami a belső oldalán inkább hőszigetel, a külső oldalán
pedig visszatükrözi a forró cserép által sugárzott hőt.
- A fólia és a cserép között van a második szellőző járat, ami a
nyári hőséget hivatott elvezetni. A kiszellőztetésre ismét körülbelül 5
centimétert kell számolnunk.
- A tető külső burkolata pedig cserép.
Fal :
Az alacsony energiájú házak döntő többsége könnyű szerkezetes
technológiával épült, azonban hazánkban ennek az építési módnak
nincsenek hagyományai.
Azokban az országokban, ahol a megélhetés együtt járt az
helyváltozatással, nem volt értelme időtálló házakat építeni, fontosabb
szempont volt, ár és a gyorsaság.
Honfitársaink ritkán változtatták a lakhelyüket, jellemzően ugyanabban a
faluban vagy városban élték le az életüket. Érdemes volt stabil házat
építeniük, ami az egész életükön át kitartott.
Hazánk sík vidékein egyébként sem nőtt olyan minőségű és mennyiségű fa,
ami elegendő lett volna a faházak építéséhez. A nyári szárazság pedig
ezen a klímán amúgy is nagyon próbára teszi a faanyagokat.
Magától értődik, hogy egy adott területen a rendelkezésre álló
anyagokból építették a házakat, és nem szállították több száz vagy ezer
kilométerről a helyszínre. Az emberek mégis mindenhol kiváló hajlékokat
készítettek maguknak, ami megvédte őket az esőtől, hótól, melegtől,
hidegtől, és nem utolsó sorban az idegenektől. Azokat az anyagokat
használták, ami a lakóhelyükön megtermett, és az életmódjuknak leginkább
megfelelt.
Manapság a távolság nem számít. A legalapvetőbb szükségleti cikkek is
távoli országokból érkeznek és a szállítás költségét eleve
belekalkulálják az árba. Így ugyanannyit fizet a gyár szomszédságában
lakó, mint az, akihez több száz, esetleg ezer kilaméterre kell
szállítani. Lehet kész házat venni Németországból, vagy Svédországból,
mediterrán cserepet Olaszországból és szép nagy fehér kavicsokat a
virágágyások köré a görög tengerpartról.
Az emberek kénytelenek egyre gyakrabban költözni, és sajnálják
rászánni az időt egy masszív ház megépítésére. A könnyűszerkezetes ház
olcsóbb is , és kevesebb a gond mesteremberekkel. Mesteremberekre
egyébként sincs már szükség, csak kereskedőkre és szállítókra.
Ebből következik, hogy egyre többen építenek instant házakat.
A könnyűszerkezetes falak felmelegítése nem igényel sok hőt, de nagyon gyorsan ki is hűl, ha kimarad a fűtés.
Tegyük fel, hogy napi hőmérséklet ingadozás mértéke 20 Celsius fok (az
éjszakai 5 és a nappali 25 fok hőmérséklet közötti különbség).
Könnyűszerkezetes ház esetén az esti és reggeli órákban, amikor a lakás
hőmérséklete 15 fok körül mozog, akkor fűtésre, napközben pedig, amikor a
lakás az ablakokon át betűző napsütésben 30 fokra melegszik fel,
hűtésre lenne szükség. De jó lenne valahogy elraktározni a nappali
meleget a hűvösebb órákra.
A probléma megoldható mozgó alkatrészek nélkül is. Építsünk nagy tömegű
házat! Minél nagyobb a ház tömege, annál lassabban követi a külső
hőingadozást. A fenti példában szereplő belső 15 fokos hőingadozás így
könnyen csillapítható néhány fokra.
Nagy tömegű fal építhető vályogból, kőből, tömör vagy üreges téglából is.
Mi is a masszív ház építése mellett döntöttünk.
A külső falazat anyagának kiválasztása sok fejtörést okozott. Még
közvetlenül a kiviteli terv beadása előtt is változtattam az
elképzelésen, ezért újra kellett rajzolni a terveket.
Szerettünk volna extra jó hőszigetelést beépíteni. A rendkívüli
hőszigetelés, azonban rendkívül vastag. Ha így szigetelünk egy tégla
falat, akkor a nettó alapterület lényegesen lecsökken.
A fal külső felületét érő hőmérsékletváltozás mérsékelhető külső
hőszigetelés alkalmazásával, de ha elég vastag a fal, lehet, hogy erre a
külső szigetelésre nincs is szükség.
Térjünk vissza a falazat anyagának kiválasztásához.
Az építésztől először kétrétegű falszerkezetet kértünk, az alábbi
rétegrendben: 30 cm üreges téglából készült teherhordó fal, 8 cm vastag
szálas hőszigetelő és 12 cm-es burkolótégla.
A számítások szerint, a fenti szerkezet hőátbocsátási tényezője k=0.3.
A szigetelés anyagának kiválasztásánál figyelembe kell venni az előnyöket és a hátrányokat is:
A műanyag habok előnye a jó hőszigetelő képességükben rejlik.
Hátrányok:
- nem szellőzik
- a legkevésbé környezetbarát
- esetleg egy bogárfaj rákap az ízére, és ízekre szedi.
A szálas hőszigetelők jó páraáteresztő képességgel rendelkeznek.
Hátrányok: csak a nagyon drága szigetelőanyagoknak van olyan tartása,
ami garantálja, hogy a függőlegesen elhelyezett anyag nem rogyik meg,
mondjuk 15-20 év múlva (javítás csak a köpenyfal visszabontásával
lehetséges).
A nádpalló természetbarát, de alkalmazása a következő kockázattal jár:
- rovarveszély
- nincs az a kőműves aki igazán időt álló módon kivitelezne egy ilyen szigetelést
- a jó minőségű nádpalló ára eléri az egyéb konkurens szigetelések árát
A jó minőségű burkolótégla is nagyon sokba kerül, és az anyagár mellett a
munkadíj is többszöröse lehet, mint a tartófal esetében.
Példa:
A első terv szerinti több rétegegű szerkezet hőátbocsátási tényezője k=0,3.
45 cm üreges téglából készített fal, mindkét oldalán normál vakolással
k=0,35 hőátbocsátási tényezőt eredményez, de az összköltség nem éri el
az előbbi megoldás árának a felét sem.
Mindezek figyelembe véve végül is az egy rétegű falszerkezet mellett döntöttünk.
A hőszigetelési tulajdonságok nem sokkal rosszabbak, mint több rétegű
fal esetén, míg az építési költség lényegesen alacsonyabb.
forrás:
http://biosolar.hu/description/HomePage_hu
